„Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1 Sámuel 16,7)

Összes

kere

hh

 

„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa”. (Máté 5,3)

 

Az év elején gyakran mondtuk: Boldog újévet kívánok!

Mit is jelent a szó: „boldogok”? Jézus arámul így mondhatta:„asré”. Ez a szó pedig több egy megállapításnál – egyben felhívás is. Mintha valaki azt mondaná: „Éhes vagy?”, és már hívna is az asztalához. Jézus is hív: „Boldog vagy? Boldogtalan vagy? Kövess engem és boldog leszel!”

Mit jelenthet lelki értelemben szegénynek lenni? Ráadásul úgy, hogy ez még boldogságot is hozzon… A lelki gazdagság sokkal elfogadhatóbb kilátás. Érezzük is, hogy ebben lesz a titok: ez a szegénység valójában egy különös gazdagságot takar.

Igaz, értettem korábban is ezt a mondatot és nem is egyszer magyaráztam már meg másoknak. Most mégis újra kinccsé vált számomra. Békességgel töltött el a benne rejlő ígéret: enyém lesz a legteljesebb boldogság, amit kaphatok, ha Istentől, az Ő közelségétől várom azt. Ha megerősödök abban, hogy Rá van szükségem, nélküle szegény vagyok, s Vele kezdődhet vagy folytatódhat minden, ami kiteljesítheti az én életemet.

Jörg Zink szavai segítenek elgondolkodni azon, hogyan is láthatom magam „lelki szegénynek”, vállalva saját töredékességemet és bízva Abban, Aki a mennyek országának ajándékát, vagyis az Ő szerető közelségét hirdette meg számomra is:

„Nem tudom, ki vagyok. De van, aki tudja.

Nem tudom, mi lesz belőlem. De van valaki, aki tudja.

Nem attól függök, amit teljesítek. Van, aki megtart engem.

Nem én teremtem meg azt, ami érték bennem. Van, aki megőrzi azt nekem.

Tele vagyok hibákkal, de nem kell, hogy az maradjak, aki vagyok. Van, aki megváltoztat engem.

Nem vagyok egy szépség, De nem is kell, hogy az legyek.

Van, aki szeret engem. Nem vallok kudarcot, még ha meghiúsul is az akaratom.

Van, aki megtart engem. Nem félek.

Isten kezében vagyok, és ott is maradok.

Bízom abban, aki ezt mondja nekem: Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.

Harc dúl bennem és körülöttem. Én mégis békében élek.

Szabad ember vagyok. Van levegőm. Élhetek.”

(Jörg Zink: Szent erőforrás, Kálvin Kiadó, Budapest, 2005. 379-380.)

 

Imádkozzunk!

Urunk, Istenünk!

Kérünk, segíts nekünk abban, hogy felismerjük a boldogság lehetőségét a Te közelségedben! Segíts, hogy ne ijedjünk meg töredékességünktől, hiányainktól, bizonytalanságunktól. Segíts, hogy el tudjuk fogadni Tőled azt a békességet, amely túlmutat mindezeken. Köszönjük, hogy újra és újra megcsillan a mennyek országának fénye, gazdagsága, a te szereteted ereje a hétköznapjainkban is.

Szeretnénk Rád tekinteni az év kezdetén, a Te kezedbe tenni magunkat, munkánkat, családunkat, a ránk bízott közösségeket. Vigyázz ránk és add nekünk a boldogságot, békességet, amire hívsz is bennünket! Ámen

 

Hitéleti programok a Baltazár Dezső Református Általános Iskolában

 

Rendszeresen ismétlődő alkalmak

Hétfőnként 7.40 Reggeli áhítat a templomban

Kedd-péntek 7.55 Reggeli csendesség az osztályteremben

Havonta családi istentiszteletek a templomban

Nyáron: nyári napközis hittanos gyermektábor a gyülekezeti házban

 

Családi istentiszteletek a tanév során

Szeptember     Tanévnyitó

Október          Reformáció ünnepe

November       Elsősök fogadalomtétele

December       Szentesti ünnepi istentisztelet

Január             A konfirmandusok bemutatása

Február           Házasság hete

Március           Csoportos keresztelő

Április             Virágvasárnap

Május              Anyák napja, konfirmáció

Június              Ballagás, tanévzáró

 

Hitéleti programok az egyes évfolyamok számára

 

1.évf.: Áhítat, ismerkedés, szeretetvendégség az elsős gyermekek és szüleik számára, osztályonként, a gyülekezeti házban, gyülekezeti tagok részvételével

  1. évfolyam: Húsvéti készülődés osztályonként, csoportmunkával
  2. évfolyam: Karácsonyi imaséta decemberben
  3. évfolyam: Pünkösdi imaséta az ünnep előtti héten
  4. évfolyam: Nagyheti imaséta a húsvét előtti héten

6-7. évfolyam: Bekapcsolódás a Szeretethíd önkéntes programba, adománygyűjtéssel, Baltazár Dezső püspök úr édesapja sírjának rendbetételével, látogatás szociális intézményekben

  1. évfolyam: három napos kirándulás Mátraházára, havonta egy külön reggeli áhítat a végzős évfolyam tagjainak, konfirmáció

Advent és karácsony


Adventus - latin eredetű szó, jelentése eljövetel, megérkezés, Jézus születésének ünnepére való felkészülés időszaka. Tágabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje.
„Mária a gyermeket bepólyálta és jászolba fektette” (Lk) - olvashatjuk a Szentírásban.
Krisztus születésének történetét már nagyon korán megjelenítették úgynevezett misztériumjátékok az angyali üdvözlettől a szálláskeresésen és a pásztorok hódolatán keresztül, egészen a napkeleti bölcsek látogatásáig. 1223-ban Assisi Szent Ferenc volt az első, aki a csodálatos betlehemi eseményre emlékezve, eredeti környezetben, egy valóságos barlangban felállított jászol mellett végezte a karácsonyi istentiszteletet. Ezután a „betlehem” felállításának szokása hamar elterjedt egész Európában. Magyarországra az első betlehemeket még Ferenc életében hozták tanítványai.
A karácsony egyik ősi szokása a karácsonyfa-állítás. A fenyőfa örökzöld tűlevelei az élet reménységét jelképezik. Ugyancsak erről beszél a fenyőfa formája is. Felfelé keskenyedik és csúcsával Isten felé mutat.
Az adventi idő egyik szokása az adventi koszorú készítése. 1839-ben, Hamburgban egy evangélikus lelkész, Johann Hinrich Wichern készítette az első adventi koszorút. Imatermében egy kocsikerék nagyságú, fából készített koszorút akasztott fel, amelyen 24 gyertyát helyezett el: négy nagy fehéret a vasárnapoknak, köztük 20 kicsi piros gyertyát a hétköznapoknak. A következő évben már ugyanezt a koszorút fenyőágakkal díszítették. Ez a kedves szokás hamarosan elterjedt Németországban, majd Európa-szerte. Igaz kissé módosult, mivel a 24 gyertya helyett csupán négyet helyeztek a koszorúra.
Régen a családok advent első vasárnapja előtti szombaton együtt készítették el, és advent minden estéjén közösen imádkoztak és énekeltek a koszorú körül. A hívő ember számára az adventi koszorú nem csupán dísz vagy divatos szokás, hanem a karácsonyi ünnepre való lelki felkészülés igazi tartozéka.
Karácsony egyben az ajándékozás ünnepe is. Ez a kedves szokás szeretetből fakad, a szeretet teszi az ajándékozást és elfogadást széppé, kedvessé. Aki szeretetből ad, az egy kicsit önmagát adja a másiknak, ezért az ajándék igazi értéke a szeretet, így válik a karácsony a szeretet ünnepévé.
„Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat
És minden tudományt,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.”
(részlet Pál apostol Szeretethimnuszából)

Karácsony

Legyetek felkiáltójellé!

Szeretethíd program – Híd az idősek és a gyermekek között

 

Iskolánk 4. évfolyamának tanulói csatlakoztak az idei Szeretethíd programhoz. A Szeretethíd a Református Szeretetszolgálat önkéntes, szeretetből fakadó tevékenységekre buzdító országos felhívása minden év májusában. Az a célja, hogy minél több gyermek, fiatal és felnőtt szánjon időt arra, hogy valaki másnak segítsen, örömöt okozzon, köztereket szépítsen. Tekintettel arra, hogy ebben az évben óvatosnak kell még lennünk a személyes találkozásokkal, a lelki segítségnyújtás, az idős embereknek való ajándékkészítés formáját választottuk negyedikeseinkkel. Szabó Judit hitoktatóval együtt beszélgettünk a két osztályban a gyerekekkel arról, milyen fontos, hogy az idős emberek átélhessék, gondoltunk rájuk, szeretjük és tiszteljük őket. Egy kedves ajándékot készítettünk 53 idős embernek, a következő igei biztatással:

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által” (Róma 15,13)

Az ajándékok egy részét eljuttatjuk azokhoz a testvérekhez, akik papír alapon kapnak otthonukban olvasható igehirdetéseket. A bátorító üzenetek másik részét az Idősek Napközi Otthonába visszük el. Szeretnénk, ha mind a gyermekek, mind az idősek megéreznék, Isten szeretete egymás felé fordít bennünket. Bárcsak láthatóvá lenne közöttünk Isten munkája, ajándékozó igyekezetünk és elfogadó lelkületünk által! Így lehetünk felkiáltójellé, Urunkról tanúskodó tanítványokká. „Legyetek felkiáltójellé!” – ezt a felszólítást olvashatjuk azokon a színes pólókon, amelyekkel a tevékenykedő gyermekeket ajándékozta meg a szeretetszolgálat. Imádkozzunk értük, hogy viseljék egészséggel a pólót, és viseljék szívükön egyre inkább a „szeretethidak” építésének feladatát!

 

Pluhár Gáborné Szűcs Enikő

Pünkösdi imaséta

 

Rövid sétára és imádságra hívtuk pünkösd hetében a 4.a és a 4.b osztály tanulóit és pedagógusait a gyülekezeti terembe. A gyermekek 5-6 fős csoportokban, egy-egy felnőtt vezetésével járták végig a négy állomást. Minden asztalnál megtudhattak és átélhettek valamit arra nézve, kicsoda a Szentlélek Isten és hogyan cselekszik az életünkben. Közösen kirakták egy templom képét, és átgondolhatták: a Szentlélek közösségbe hív. A Lélek vigasztalására figyeltek, amikor könnycseppek formájáról olvasták fel gyermeki fájdalmaikat, és olyan türelemmel válogatták a színes gyöngyöket, ahogyan Istenünk tapintatos szeretete számon tartja szomorúságunkat és tömlőkbe gyűjti könnyeinket. A lángokra írt bűnbánó imák azzal szembesítették őket, hogy a Szentlélek képes kiégetni szívünkből a rosszat, megtisztít bennünket. Isten Lelkének titokzatos, láthatatlan erejét pedig a szélforgó elkészítése és kipróbálása tette érthetőbbé számukra.

Örömmel vettünk részt az élménydús imasétán. Jó volt találkozni a gyülekezeti imaközösség tagjaival, akik segítették munkánkat és finom teával kínálták a gyermekeket. Kívánom mindannyiunknak, hogy folytassuk az imádkozást Isten Lelkének jelenlétében egyen-egyenként és közösségeinkben is!

Pluhár Gáborné Szűcs Enikő

Az elmaradt fogadalomtétel margójára:

„Gondja van az Úrnak az útra, amelyen jártok!”

(Bírák könyve 18,6)

 

Kedves Elsős Anyukák és Apukák!

 

Immár egy hónapja iskolába járunk, elkezdtük együtt a 2020-21-es tanévet. Elsős gyermekek vették hátukra a táskát, lépték át a küszöböt szüleik kezét szorítva. A szülők számára sem volt ez kisebb lépés. Akár első gyermekünk kezdi az iskolát, akár tapasztalatot szereztünk már nagyobb gyermekeinkkel, mindenképpen az örömteli csodálkozás és a felelősségteljes, féltő szeretet szorongatja szívünket. A nemrég született gyermek már iskolás, lassan kezünket elengedve önálló utakat keres majd. Meg kell tanulnia alkalmazkodni szabályokhoz, odafordítani figyelmét a tanulásra, elfogadni társait. Fontos, hogy szülei biztatását, bátorítását érezze még bizonytalan lépései mögött.

Csodálatos dolog megtapasztalni, hogy kisgyermekként, szülőként és pedagógusként is számíthatunk valakire, akinek mindig gondja van ránk. Tőlünk is kéri a gondoskodást, de nem hagy magunkra ezzel a feladattal. Iskolánk portája mellett, a főbejáraton belépve ez a bibliai idézet fogad minket: „Gondja van az Úrnak az útra, amelyen jártok”. Hisszük, hogy minden erőfeszítésünk, igyekezetünk a tanulásban, a gyermeknevelésben és a tanításban Isten áldásával érhet célhoz.

Sajnos ebben a tanévben nem tudjuk megtartani a tervezett időpontban, október 4-én az elsős gyermekek ünnepélyes fogadalomtételét. Reméljük, lesz alkalmunk ezt pótolni. A fogadalomtétel alkalmával Isten színe előtt állunk a gyermekekkel együtt. és az Ő segítségét kérjük iskolás életükre, tanulmányaikra, személyiségük fejlődésére nézve. Lélekben, imádságban most is Istenünkhöz fordulunk, és bízunk benne, hogy Ő vezeti lépésről lépésre az elsősöket és családjaikat is.

A gyermeknevelés megtisztelő feladatához, az elsősökről való gondoskodáshoz, a családi élet terheinek hordozásához sok erőt, Istentől kapott örömöt és reménységet kívánunk!

2020.október 3.

                                    Pluhár Gáborné Szűcs Enikő iskolalekész

Beszámoló a Baltazár Dezső Református Általános Iskola végzős diákjainak hittanvizsgájáról a 2018/2019-es tanévben

 

Ünnepélyes és egyben megható alkalomnak lehettek tanúi mindazok, akik 2019. április 24–25-én részt vettek Intézményünk ballagó tanulóinak hittanvizsgáján, melyre a diákok a hittanórák keretében, a tanév második felében készültek fel vallástanáruk, Dr. Magyar Balázs Dávid vezetésével. Az idei vizsga különlegessége két szempontból is megragadható. Egyfelől a vizsga helyével kapcsolatosan, hiszen a Bocskai téri Református Gyülekezet csodálatosan felújított gyülekezeti háza most először adott otthont a hittanvizsga szolemnikus alkalmának. Megható volt átélni, milyen csodálatos, amikor a lelkipásztorok, tanárok, gyermek és szülők egyszerre gyülekeznek össze az Úr nevében, az Úrra és egymásra figyelve. Másfelől pedig érdemes külön is szólni a vizsgázók szüleinek figyelmességéről és gondosságáról, mellyel a gyülekezeti ház feldíszítésén és a diákok támogatásán fáradoztak. Köszönet érte, és azért is, hogy ilyen sokan érezték fontosnak, hogy gyermekük életének e meghatározó eseményének részesei legyenek.

Az ünnepi alkalom a gyülekezet, valamint az Iskola vezetőinek köszöntőjével vette kezdetét, melyet a diákok „válasza” követett, először a Krisztushimnusz (Fil 2,5-11) elmondásával. Ezt követően a diákok névsorrendben elmondták a „választott”, majd a helyszínen kihúzott tételeiket. S bár kétségtelen, a vizsga során mindvégig érezhető volt, hogy nem is olyan könnyű dolog még egy fiatal felnőtt számára sem a hitről, valamint az alapvető bibliai történetekről és alapigazságokról beszélni, a jelenlévők rendszerint mégis értelmes és összefogott „beszámolókat” hallhattak. Köszönet érte!   

Végül, az eredményhirdetést követően már nyoma sem volt a korábbi izgalomnak, gyermek, tanár és szülő a kötetlen, szeretetvendégséggel egybekötött beszélgetéseken együtt emlékezett vissza a közösen megtett útra, melyért egyedül Isten legyen a dicsőség.

Dr. Magyar Balázs Dávid

református vallástanár, osztályfőnök (8. a)

hitvizs1

 

hitvizs2

 

 

A reformáció 500. születésnapja iskolánkban

 

Idén ősszel iskolánk életében is lépésről lépésre találkozhatunk az üzenettel: 500 éves a reformáció. Mit is jelent ez? A reformáció visszaalakítást jelent: visszatérni az eredeti mintához, formához, ahhoz, amit Isten tervezett számunkra. Erről szólnak a reggeli áhítatok, amelyeken átgondoljuk a reformáció alapvető tanításait. A gyermekek hétről hétre kapnak egy-egy feladatot osztályonként. Kiszínezték Luther jelképét, a Luther rózsát, ill. református templomaink meghatározó szimbólumait. Készíthetnek templom-makettet, a 4-6. osztályosok pedig részt vesznek a reformációi vetélkedőn. Egyik hétfői áhítat után egy nagy 500-as számot formáltunk a templom és az iskola között – mi magunk voltunk az élőkép részesei. Átéltük, hogy az 500-as számnak, az ünnepnek, és Krisztus egyházának részesei, alkotói vagyunk mi magunk is. Szeretnénk, ha igaz lenne ránk az egyházat bemutató konfirmációi kérdésre megfogalmazott válasz: „annak én is élő tagja vagyok és örökre az is maradok”.

 

 

„Mi vagyunk az agyag, Te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian”.

(Ézsaiás 64,7)

 

E1

 

  Különleges élményben lehetett részük az alsó tagozatosoknak november 11-én délután. Gál Győri Márta vendégünk gitárkíséretével vidáman énekeltünk. Ezután megtudhattuk, milyen kalandos útja volt a közöttünk szóló gitárnak. A gitár azután is szólt és szolgált, miután törött állapotából újra összerakták! Mi is ilyen értékesek vagyunk Isten számára, még töredékes, elesett állapotunkban is.

  A templom közepén egy dobogón valami szokatlan dolog állt: egy fazekaskorong. Gál Álmos fazekas kézműves egy agyagrögről mesélt nekünk, aki saját álma szerint legszívesebben karcsú, elegáns padlóváza lett volna. A fazekasnak azonban más volt vele a terve. Forgott  a korong, s szemünk előtt készült el két kis tálka, s egy öblös váza. Mindezt összeillesztve kitalálhattuk, mi lehet ebből a további mázolás, égetés, díszítés után. Álmos bácsi elhozott egy kész alkotást is, ami ugyanilyen alapból indult. Egy kedves barna mackót leplezett le, leemelve róla színes kendőjét.

  Jó volt együtt figyelni arra, hogy két ember azzal szolgált nekünk, amiben igazán tehetségesek. Gyermekeink és mi magunk is Isten kezében válhatunk Őt szolgáló és boldog teremtményekké.

 

e2

 

e3

 

„A reformáció és Hajdúböszörmény”

 

  A felsősök iskolai csendesnapja idén a helyi levéltár, az önkormányzat és az egyházközség közös szervezésében valósult meg. A diákokat és a megjelent érdeklődőket köszöntötte Kiss Attila, a város polgármestere és Szendiné Dr. Orvos Erzsébet, a megyei levéltár igazgatója.

  Szekeres Gyula múzeumigazgató „A Bocskai téri református templom építéstörténete” címmel tartott előadást. A különböző alaprajzok összehasonlításával követhettük, miként változott, bővült és szépült templomunk az évszázadok során. Varjasi Imre fióklevéltár-vezető bemutatta iskolánk névadója, Baltazár Dezső református püspök pályaképét, életútját. Érdekes volt látni a fényképet a testvéreivel együtt szeretetben nevelkedő, tanuló és zenélő későbbi lelkipásztorról. Megtudhattuk, hogy nagyon fontosnak tartotta az oktatás fejlesztését, s hogy szolgált a fronton a katonák között is. Felemelő pillanat volt, amikor Baltazár Dezső unokáját köszönthettük templomunkban. Végül Lomentné Szopkó Tünde, gyülekezetünk lelkipásztora vezetett vissza bennünket Luther korába. A reformátor életútját, a reformáció kezdeteit rajzokkal illusztrálva ismerhettük meg és gondolhattuk újra.

  Az utolsó előadást a Luther szülővárosában, Eislebenben lévő templombelső képe zárta. A templom belsejében egy forrás buzog fel. E forrás kifejező szimbóluma Luther törekvésének: az egyház megújításának alapja csak a tiszta forráshoz, a Szentíráshoz való ragaszkodás lehet. Imádkozzunk azért, hogy újra és újra visszataláljunk ehhez a forráshoz mi is, a felnőtt élet küszöbe felé tartó felsőseink pedig megismerjék és éltető erőnek tartsák Isten Igéjét!

 

e4

 

e6